Két és fél millió évvel ezelőtt a Föld forgásának periodikus változásai miatt, a bolygó tengelye elbillent és ez drámai következményekkel járt az éghajlatra nézve, melynek következtében Európa jégkorszakba süllyedt. A fagyos időjárás miatt a korábban csak a kontinens északi felét borító jégsapkák el kezdtek kiterjedni déli irányban, és a kialakuló jégtakaró elérte London, Amszterdam és Berlin déli részeit is. a hideg éghajlat kedvezett a hidegtűrő állatfajok elterjedésének, mint aminek előfutára volt a pézsmatulok, és a mamut. Az Északi-tenger fenekéről előkerült gyapjas mamut csontvázak is bizonyítják, hogy réges-régen ezen a vidéken tundra húzódott. A melegebb jégkorszakközi (interglaciális) időszakok különböző érdekes lényeket vonzottak a térségbe, mint például a vízilovak, az orrszarvúak, az oroszlánok és a hiénák, melyeknek maradványai London területén is előkerültek. Ez a hőmérsékleti ingadozás nagyjából húsz alkalommal játszódott le és a legutolsó komolyabb jégkorszak 15000 évvel ezelőtt ért véget. Európa most a hol felmelegedő, hol pedig lehűlő bizonytalan éghajlati korszakban van. Európa legnagyobb édesvízi tava, a Ladoga-tó is a legutóbbi jégkorszak nyomán alakult ki. A lengyelországi Slowinski-sivatag kialakulása a visszavonuló gleccserek által hátrahagyott törmelékek tengerek által való szétaprózása miatt jött létre.